Tíz esztendő, az bizony nagyon hosszú idő. Ennyi ideig tartott a háborúnk, amit az álnok trójaiak ellen vívtunk. Ám az istenek meghallgatták imáinkat és mi győztünk, bár így is volt igazságos. Magyarázhatnám, hogy miért, de nem fogom, mert mindenki úgy is azt gondol, amit akar. Miután visszaszereztük a háborút kirobbantó személyt, Meneláosz feleségét, a szépséges Helénét, elosztottuk a szerzett vagyont, amiből mindenkinek jutott elegendő. Főleg nekem, hiszen az én ötletem volt, hogy egy hatalmas falóban rejtsünk el katonákat és hagyjuk ott a város fala előtt. Tudtam, hogy a kíváncsiság nagy úr, így ellenfeleink be fogják vontatni a nagy monstrumot. Az éj leple alatt a harcosok kibújtak a faállatból és pontot tettek a háború végére.
Mikor visszaindultunk a hazánkba, a sereg két részre oszlott, egyik fele Agamemnónnal tartott, a másik pedig Meneláosszal. Én is elindultam hát szép hazám, Ithaka felé, de akkor még nem tudtam, hogy mi fog rám várni...
"elindultam hát szép hazám, Ithaka felé, de akkor még nem tudtam, hogy mi fog rám várni..." - és amikor ezt írja, akkor már tudja?! :)
VálaszTörlés