3. bejegyzés

- Büntetésben...     

     Úgy éreztem, hogy az istenek nem kedvelnek. Elkerült a szerencse és semmi nem úgy történt, ahogy én azt elképzeltem. Éjjel-nappal hajóztunk, míg egy jól védett kikötőhöz érkeztünk. Gyorsan horgonyt vetettünk és partra szálltunk. Érdekes egy sziget volt ez. Nem volt különbség az éjszakák és a nappalok között sem. Ezt a helyet úgy hívták, hogy a laisztrügónok vidéke.

     Mikor kikötöttünk, gyorsan felmásztam egy sziklára, de a laisztrügónok kővel védett várfalánál többet nem láttam. Szóltam két társamnak, hogy nézzenek körbe és azok, igaz vonakodva, de eleget tettek kérésemnek. Mi addig a maradék legénységgel a hajókon maradtunk és vártuk, hogy a két barátunk visszatérjen. Ám egyszer csak éktelen nagy ordítozást hallottunk és mindenhonnan óriás szörnyek bukkantak elő. Hatalmas sziklákat dobáltak a hajóinkra és hiába igyekeztünk, nem voltunk elég gyorsak. Sok bajtársunk ott veszett és csak az én hajóm tudott onnan elszökni.

***

     Már csak egyetlenegy hajóval róttuk a végtelen tengert. A nagy flottából csak mi maradtunk. Következő állomásunk egy újabb sziget volt. Két nap és két éjjel nem aludtunk, nem pihentünk, csak a laisztrügónoknál elveszett cimboráink hiányát próbáltuk feldolgozni. Harmadnapra azonban visszatért valamelyest az életkedvünk. Szokásomhoz híven megint felmásztam egy hatalmas sziklára, hogy körbe nézzek, de csak egy füstcsíkot láttam az erdő közepe felől. Azon morfondíroztam,  vajon ki lakhat itt, de nem nagyon tudtam elmélyedni a gondolataimban, mert eszembe jutott, hogy az élelem fogytán van már a fedélzeten és jó lenne valamit enni. Dél felé járhatott az idő, mikor megpillantottunk egy szarvast, amit gyorsan el is ejtettünk, majd nagy lakomát rendeztünk belőle. 

     Nem maradhattunk ezek után tétlenül. Tudtam, hogy fel kell fedezni a szigetet, ezért két részre osztottam a csapatot. Az egyiket én vezettem, a másikat pedig jó barátom, Eurülokhosz. Sorsot húztunk, hogy ki marad és ki megy, aminek az lett az eredménye, hogy Eurülokhoszék járták be a szigetet. El is indultak, mi meg addig rendbe szedtük a hajót, gyümölcsöket gyűjtöttünk és türelmesen vártuk, hogy mikor érnek vissza a felfedezők. Ám ők sokáig maradtak. Egyszer csak lépteket hallottunk, majd pár pillanat múlva Eurülokhosz körvonalait láttuk kibontakozni.

- Mi történt veled barátom? - ragadtam meg a vállánál fogva és mikor a férfi a szemembe nézett, félelmet láttam benne.

- Egy go-gonosz... va-varázsló... Ott... Az erdő közepén. - dadogta cimboránk.

- Szedd össze magad! - csaptam kétszer arcon, hátha ez segít rajta.

- Mikor elindultunk, hogy felfedezzük ezt a helyet, egy kunyhóhoz érkeztünk, amiben egy szép nő énekelt. Meghívott minket vacsorára, amit a társaim boldogan el is fogadtak. Ám én nem mentem velük, mert nagyon gyanús volt nekem ez az egész. A ház környéke tele volt szelíd vadállatokkal. Míg a többiek bent voltak, én kint maradtam és csak vártam és vártam. Egy idő után utánuk kiabáltam, de csak éktelen hangos röfögést hallottam. Így hát gyorsan visszaszaladtam. - hadarta társam.

- Majd én visszahozom őket! - szedtem össze minden bátorságomat és nagy nehezen elindultam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de azzal is tisztában voltam, hogy nem veszíthetek el több embert. Már közel járhattam a házhoz, ám ebben a pillanatban egy megnyerő külsejű férfi jött velem szemben.

- Hallgass rám! - szólalt meg a férfiú.

- Ki vagy te? - kérdeztem.

- Hermész, a váratlan szerencse istene. Én majd segítek neked. - állított meg és elmagyarázta, hogy miről van szó. Kirké, a varázslóasszony lakik ezen a szigeten, aki minden erre járó embert vadállattá varázsol. - Tessék! Itt van ez a varázsfű. Ezt tartsd magadnál! Mikor elérsz a házhoz, viselkedj úgy, mintha te is egy hétköznapi utazó lennél. Egyél és igyál nyugodtan, hiszen rád nem fog hatni a varázslat! Ám mikor Kirké előveszi a vesszőjét, hogy téged is disznóvá változtasson, te vedd elő a kardod és tégy úgy, mintha meg akarnád ölni. Végül ne tégy benne semmi kárt! Hidd el, készséges lesz majd! Ekkor eskesd meg, hogy soha többé nem tesz semmi rosszat veled! Kérd meg, hogy változtassa vissza a barátaid! A többit meg már rád bízom! - magyarázta az isten, majd úgy, ahogy jött, el is tűnt. Folytattam utam és mikor elértem a házhoz, már biztos voltam, hogy jó helyen járok. A varázslóasszony engem is behívott a házába. Ettem, ittam, ám mikor meg akart csapni a vesszőjével, rárontottam a kardommal. Erre elkezdett könyörögni, sírni és ríni. Megeskettem, hogy nem bánt engem soha és hogy visszaadja a társaimat emberi alakban. A nő megkente a homlokukat valami csodaolajjal, megsuhintotta őket a vesszőjével és a társaim újra normális emberalakban állottak előttem. A katonáim boldogok voltak és vele együtt Kirké is. Teljesen más lett pár pillanat alatt. Meginvitált minket egy kiadós evésre is. Visszaszaladtam a partra a többi barátomért, hogy egyenek velünk együtt ők is. Egyedül Eurülokhosz vonakodott egy kicsit, de ez érthető volt, ám a végére már ő is csatlakozott hozzánk.